Ez a dal először az Új dalok című lemezen jelent meg. Dalszövege itt olvasható.
Az éneket követő próza már csak a Jóslat a metrón című albumon hangzik el:
Mondta az újságárus és egy rohammal Antoine lábához vetette magát, átölelte és mondta, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy megmutatta! Mert ugye megmutatta? Vezérgondolat, vezérfonal. Legyen a vezérem! És ebben a pillanatban érkezett meg Désiré oda le, a metróállomásra és úgy találta a barátját, hogy annak a lábát egy árus öleli át, miközben fénylő arccal kiabál fölfelé. És Désiré meg is nézte őket, hogy hát szép kép. És közben zúgva érkeztek a szerelvények, megállt, tovább ment. Jött egy szerelvény, megállt, kiszálltak, beszálltak, tovább ment. Jött egy szerelvény, újak ki, régiek be, ki-be, tovább ment. Jött egy szerelvény, várták, mások várták a másik szerelvényt. Megint mások várták a megint másikat. A megint másikkal újak jöttek, újak ki, régiek be, ki-be, ki-be. Jött a legújabb, hozta őket, megérkeztek. Jól látod. Ott hagytuk abba, hogy, hogy Désiré megérkezett a metróállomásra és meglátta Antoine-t és szaladt oda hozzá, és mondta, hogy szervusz Antoine, szervusz, és ölelte volna meg, csakhogy a mozdulatot akadályozta a térdet átkaroló fiú, ezért így ölelték meg egymást, így. És Désiré kérdezte, hogy mit fogunk ma csinálni, Antoine? És Antoine mondta, hogy tudok valamit. Jó, persze, de mire fogjuk használni? - kérdezte Désiré nagy okosan és gyorsan. Tudod, mi van most? - kérdezte Antoine. É-é-én? É-é-én, én, én tudom, én, 1974 szilveszterén, tudom, de különben is, mit nézel? Antoine, mi az, amit ott nézel? Mit, mit nézel? És csak nézett Antoine bele Désiré szemébe, és Désiré akkor már kezdte sejteni, hogy mire képes Antoine. Mert Antoine szembogara csak tágult, tágult, tágult, tágult és két út jött ki Antoine szeméből, két felvonóhíd és Désiré hirtelen ráállt az egyik útra és bement Antoine egyik szemébe találomra. Persze az utasok ott a metróállomáson csak azt látták, hogy két ember nézi egymást, de Désiré érezte, hogy megy be, hogy megy be az Antoine jobb szemébe, a jobb keze felé eső szemébe hogyan megy be és amikor megérkezett, már kisgyerek volt és egy nagy rétre érkezett. És ott a réten megsimogatták, megbüntették, aztán ajándékot is kapott, Inota csokoládét, aztán megengedték, hogy hazamenjen, és ott szeretettel várták, és akkor ott megmondták, hogy mit kell csinálni, és azt ő jól meg is csinálta, szépen. És akkor még el is bújtatták, és akkor jött egy olyan meleg, langyos, olyan nagy meleg, langyos és Désiré odament, odabújt, oda-odabújt, és, és akkor olyan volt neki, hogy dünnyögtek, meg morogtak, meg, meg szöszmötöltek, meg matattak rajta. És, és Désiré hallotta, hogy cirr-cirr, meg hogy murr-murr. Berregés, berregés nem volt. És, és Désiré minden erejét összeszedte, sarkon fordult Antoine szemében és le az úton, le a márványpadlóra. Éppen elment egy szerelvény. És Désiré ott szembefordult Antoine-nal és mondta, hogy, hogy na ne hülyéskedj Antoine! De az Antoine szeméből kijövő utak újra vibrálni kezdtek és Désiré egy kicsit tétovázott és aztán gyorsan bement Antoine másik szemébe, a bal keze felé eső szemébe, oda bement, és hogy ott, ott mit látott, azt hagyjuk, mert, mert ott is megfordult, de ott azonnal megfordult és onnan is ki, ki, ki, le, le a márványpadlóra. És ott Antoine, meg az újságárus már várták. És Antoine kérdezte, hogy mit láttál a szememben, Désiré? A suhanc is odaugrott, az újságárus és kérdezte, hogy mit láttál, mit láttál, mit láttál? Velem is csinált valamit ez az ember, velem is, velem is, velem is. És a két médium összebújva, borzadva nézett Antoine-ra, aki csak újra kérdezett, hogy mit láttál a szememben, Désiré? És Désiré mondta, hogy gyermek lettem, Antoine. És a másik szememben, Désiré? Azt hagyjuk Antoine! Beszélj! Beszélj Désiré! Mit láttál a másik szememben? Feküdtem kicsit. Egy kicsit nehéz elmondani, mert az előbb gyerek is voltam, most meg feküdtem vénen. Sokan voltunk, egész légió nejlonzsákokban, mindannyian. Jéghideg volt, csempék. A nagylábujjam fájt egy hurokban, a hurokról egy szám lógott le. Hányas szám volt, Désiré? Aztán nyílott a hullaház ajtajta és bejött egy kerekfejű, meg egy fiatalka. A fiatalka ruhákat hozott, az én ruháimat, amiben én majd szép leszek a szertartáson, aztán a kerekfejű megfogta a zsákomat, amiben én voltam szereplő, mint nyúl és azt kérdezte a fiatalkától, hogy ez az apja? Nyugalom! - mondta Antoine. Nyugalom! Nyugalom! Foglaljuk össze! Igen, foglaljuk össze! - ugrott oda a suhanc, az újságárus is. Hogy igen, foglaljuk össze, foglaljuk össze, mert akkor most már tudjuk, hogy mi van a gyerekkor, meg az öregkor között. He? Kik a felelősök? Mik a jelszavak? He? Nevezzük meg őket! Kik a felelősök? Kik a felelősök? Ő, meg ő, meg ő, meg ő? Nevezzük meg őket! Ezek után nevezzük meg őket! Nevezzük meg őket! Nyugalom! - mondta Antoine. Nyugalom! Szúrjunk le egy pontot! Milyen évet írunk most? '974-et. - válaszolta Désiré is, meg az újságárus is egyszerre. Jó. - mondta Antoine. '974-et. Legyen ez a kiindulópontunk. El kell indulnunk valahonnan. Hát, akkor nézz rám Désiré! Nézz rám Désiré, ne félj! Ne félj! Most elindulsz és megmondod nekünk, hogy mit fogsz énekelni ez év szilveszterén. '974 szilveszterén, Désiré. És Désiré elmosolyodott és aztán így énekelt, hogy...