Ez a dal először Levél nővéremnek 2. című lemezen jelent meg. Dalszövege itt olvasható.
Az éneket követő próza már csak a Jóslat a metrón című albumon hangzik el:
Valamit tudok. - gondolta Antoine. Valamit tudok, csak azt nem, hogy mit. De ez is hamarosan kiderült Antoine ugyanis nem mutatott fel bérletet, amikor elment egy üvegketrec előtt, ezért a ketrecben lakó két ember rávetette magát. Antoine furcsán érezte magát a szorításukban. Fölemelte a fejét, ránézett a felhevült alkalmazottakra. Alkalmazottak! - mondta szigorúan. És az alkalmazottak bólintottak, hogy értik. Antoine körbehordozta a tekintetét az ölelésükből és ettől a mozgólépcsők leálltak, a forintosok az automatákban őrült táncba, pörgésbe-forgásba kezdtek, és az emberek köréjük gyűltek. Alkalmazottak! - harsogta Antoine. És a köréje gyűlt tömeg bólintott, hogy érti. És akkor Antoine maga se tudta, hogy mi szállta meg, hirtelen rövid beszédet intézett a tömeghez dal formájában így, hogy...