Az utolsó nyáron, hogy árnyékot találjak,
a hűvösre húzódtam a sarkon egy ivóban,
és gondoltam lehajtok végre valamit,
gallér mögé.
Az ajtón, az ivó ajtaján izzó négyszög a fény,
a sarokba ülve nézem, és egyszer csak kintről az utcáról
szólítanak, szólítanak.
Hé, idekint várunk, hé, gyere, és hozd a fegyvered,
állj meg, ha tudsz, szembe velünk, ezt mondták.
Én felálltam.
Az asztal szélét, hogy lábon maradjak,
még megmarkoltam a hűvös ivóban,
és arra gondoltam, nem, nem, ez nem lehet az utolsó, az utolsó,
hogy nincs több nyaram.
Hé, most ki az ajtón, az izzó négyszögön át,
a fényben négyen állnak, bántotta szemem a csillogás,
a csillogás a csöveken.
Az utolsó nyáron egy fényes téren,
egy fényes tér közepén szépen megállok én,
hej, szemben fegyverek, és csillogás a csöveken.
Duerme bien Querido.