Esténként a kiskocsmában csak Sztyopkáról folyt a szó.
Esténként a kiskocsmában csak Sztyopkáról folyt a szó.
A faluban egy legény volt, kék színű volt selyeminge,
a kucsmája félrecsapva, légy elesett csizmaszárán.
Ránevettek mind a lányok, hej de csinos ez a Sztyopka.
Bólogattak rá a vének, helyre legény ez a Sztyopka.
Hűs nyári délután fáradtan hogyha ledől hűs nyírfa alá.
Ám egy napon útnak indult, egy szép napon útra kélt.
Kürtök szóltak, lányok sírtak, vér-zúdult a harc.
Ne búsulj kedves anyám, Sztyopka majd visszatalál, várj is rám.
Visszajöttek a legények, tánczene volt, szólt az ének.
Ettek-ittak, úgy mulattak, és azután táncot roptak.
Nem nevettek már a lányok, hej de csinos ez a Sztyopka.
Bólogattak rá a vének, helyre legény ez a Sztyopka.
Szép nyári délután, sírjához anyja kijár hűs nyírfa alá.
A faluban egy legény volt, hej Sztyepan Sztyepanovics.
Kék színű volt selyeminge, légy elesett csizmaszárán.
Ránevettek mind a lányok, hej de csinos ez a Sztyopka.
Bólogattak rá a vének, helyre legény ez a Sztyopka.