Ágyő!
Az évszázadnak már ágyő!
Ágyő!
Korszakoknak vége jő.
Századból a huszadik
éppen most elbúcsúzik,
Ágyő! Ágyő!
Idő!
Óceán apad-dagad,
Ágyő!
Népek most színt vallanak.
Századból most huszonegy
évekből kikecmereg,
és szinte jő.
A nők vérét szívó sárga hold
úgy bőg, mint most én óbégatok.
Dagad a világharag,
búcsúzni csak szépen szabad
Ágyő! Ágyő! Ágyő!
No lám!
Új kor jött reánk szívem,
Tovább,
gyere velem, fogd kezem!
Vallások és a fajok
közötti új haragok
között legyen.
Legyen!
Csak az égen hold legyen.
Kereken
duzzadjon a tengeren,
azok a lomha vizek
és az új korkrízisek
jöveljenek.
No lám!
Megdagadt az óceán.
A szád
duzzadtan csak csókra vár.
Puffad a világharag,
és vele együtt dagad
a szád, a szád!
A hold,
lengedezik fent a hold.
Bolond,
most kicsit bolond vagyok.
Kicsikét veszett az ég,
kicsikét remeg a kép,
de semmi gond.
Ágyő!
Korszakoknak vége van.
Az idő, az idő is kortalan.
Mert ami majd érkezik,
még bizonyos ideig a holdban van.
Még bizonyos ideig a holdban van.
Ágyő!
Ez az idő épp lejár.
Ágyő!
Az óceán épp menstruál.
Századból a huszadik
kalaplevéve megy itt
Ágyő! Ágyő!
Ágyő!
Szerintem én is megyek.
A jövő
sohasem volt élvezet.
De ez a most érkező
puha vonású jövő
elég meredek.
Ma már minden megoldás érdekel.
Itt a dagály, egy évezrednyi süllyed el.
Ma gondolkozni nehéz,
helyette az ítélkezés
a kényelmesebb.
Ágyő!
Szerelmes se legyél, szívem!
Ágyő!
Főként belém, ha kérhetem.
Na ez volt a huszadik,
ami most épp búcsúzik,
épp énvelem.
Ágyő!
Az évszázadnak már ágyő!
Ágyő!
Korszakoknak vége jő.
Századból a huszadik
éppen most elbúcsúzik,
együtt velem.
Századból a huszadik
éppen most elbúcsúzik,
együtt velem.
Századból a huszadik
éppen most elbúcsúzik,
együtt velem.