Volt egy időszak, amidőn éjt-nap
Lapot keverve kártyáztam én.
Káró, kőr, bubi, királynő.
Töprengve Isten természetén.
Az egyik lap a másik fölé,
Töprengve Isten természetén.
És volt egy időszak, mikor a holdat
Mindent felejtve bámultam én,
Klári, Edit és Velkei Margit,
Az egyik lépett a másik elé.
Az egyik lány ment a másik mögé.
Az egyik lépett a másik elé.
És jöttek éjek, világűr mélyek
Hogy egymást cserélték asztallapok
Ömlött a bor, sok társaság volt,
Kezemről az órát elvesztve rég,
Bámultam az idő természetét.
Kezemről az órát elvesztve rég.
És volt egy korszak, mikor a holtak
Túlsó világból üzentek át,
Platon, Swedenborg, Proust és Krúdy
Betűk hemzsegtek hangyák gyanánt.
Könyvekből épült kártyavár,
Hemzsegtek a betűk hangyák gyanánt.
Ideje van már, hogy vízre szálljak,
Fénylapok úsznak a felszínen.
Jobb lenne élni, ámde túl a fák már
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Jobb lenne élni, ámde túl a fák már
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.