13. szövegrészlet

És már állt a szépséges, magával ragadó, forgatagos tánc, ott táncolt mindenki: Lee van Cleef Soltész Babával fordult, Ady Endre Koncz Zsuzsával lejtett és ott táncoltak mind a kormos képű lakók is faliórástul, pólyástul, mindenestül. És ott táncoltak a pántolók, mozdonyozók, delejezők, meg a szervezők is.
Joó Zsuzsa toppant be hirtelen, megcsókolta Novákot jobbról-balról, hogy csak úgy csattant és mondta, hogy:
- Csakhogy itt vagy! Elintéződött, elintéződött! Elhalasztva, elhalasztva! Akkor megy az ország, amikor akarod! Meg amikor a helyzet is úgy kívánja. De mi van veled? Reggel óta próbálom ezt elújságolni telefonon. A lakásomban voltál, nem?
- Igen - mondta Novák -, ott voltam a lakáson, csak nem vettem fel a telefont.
- Hm, azt vettem észre.
- És mást, mást nem vettél észre Zsuzsika?
- Hm-hm, nem, mást nem.
- Akkor jó. Nincs is azóta semmi komoly újság. De azért, ha rám hallgatsz, mész és keresel magadnak egy albérletet! - azzal félretolta a nőt az útjából, megkerülte a táncolókat, leült egy sarokasztalhoz.
Ült és nézett. Joó Zsuzsa utána ment.
- Hölgyválasz! Gyere Novák, táncolni!
- Unom ezt a tangót - mondta Novák -, járjátok nélkülem!
A nő kétségbeesett, hogy:
- Béla ne kezdd megint! Tudod te mennyire feszélyezi az embert örömtánc közben, ha valaki csak ül és néz!? Azt hiszed, hogy mi jókedvünkből csináljuk? Csak nem képzeled!? Attól, hogy te itt ülsz, kínossá válik az egész. Hm, elszégyelli magát az ember. Na, nézd meg, hát ezt akartad!? Látod, látod? Látod, mi lesz ebből megint?
És a táncolókra mutogatott, ahol valóban megváltozott a mozgásrend egy kissé.
- Te, Zsuzsa! Tudod te mit mondott Mikulski kapitány Midway mellett, mikor másodszor készült rárepülni Yamamoto vezérhajójára és figyelmeztették, hogyha ezt megteszi, nem marad annyi üzemanyaga, hogy visszatérjen a földre? Tudod mit mondott a beszart navigátornak? Hogy fogd be a pofád! És szóról szóra ezt mondom én is neked.
Közben a teremben az volt látható, hogy egy pár oldalazva megközelíti az ajtót és kisurran. Mások rosszullétet mímelnek. Egy estélyi ruhás nő bemászik a cserépkályhába. A WC-k ajtaját alig lehet becsukni, annyian szoronganak a kis helyiségekben. A táncparkett egyik percről a másikra kiürült. De Novák csak ült és nézett. Látta, hogy a helyiség lassan elnéptelenedik, Joó Zsuzsa is hisztérikusan kirohan az utolsók között. Látta, hogy a szomszéd asztalnál felegyenesedik egy civilnek öltözött, tagbaszakadt, ballonkabátos férfi, végigméri őt, aztán nagy léptekkel megindul a telefon felé. De Novák csak ült és nézett. Ült és nézett és dúdolt magában: