9. szövegrészlet

– Hát ez azért nyomasztó elképzelés volt.
De szerencsére csengett megint a telefon és Novák felpattant, hogy:
– Nem! Nem! Nem!
Bolondult ezért a rövid mondatért, hogy:
– Nem! Nem vagyok Martinovics! És nem veszem fel!
Dannnggggg! Tudniillik elpattant egy túlfeszített drótkötél valahol Novák ablaka környékén és Novák összerezzent, hogy:
– Na, mi az? Csak nem erre az egy szóra indul az ország? Hohó,ennyi lenne az egész? Ezzel kezdődne minden, hogy nemet mondunk?
És a telefon akkor elhallgatott és aztán újra csengett.
– Azért ezt még megvárjuk – mondta Novák –, ezek a Viziék lesznek. Ez egy kollektív hívás. Délután négy óra, ez is egybevág. Ezek szerint már a Jégmadárban vannak, erős ünneplésben. Egy kissé keresztbe néznek. A keresztbenézés pedig a feltámadás előhírnöke: ilyenkor támadnak fel a lélek szunnyadó hajlamai. A barátaim esetében ilyenkor csakis a nemzeti egység jöhet szóba, mint uralomra törő felettes én. Igen, igen, lássuk csak! Együtt vannak a Jégmadárban félrészegen, elhízottan, bágyadt szétkenődöttségben. Vigyázzba állnak a telefon körül tizenöten. Megindító koszorú. A szemük könnyes és belesóhajtják a kagylóba azt a szépséges szép dalt, amit régen így énekeltünk: