3. szövegrészlet

Mire idáig jutottak a dalban Novák is megérkezett az ünneplő társaságba. Tudomásul vette, hogy a könnyű érzése odavan, hogy a szíve nehezedik és hallotta, hogy az italtól fellelkesült férfiak üdvrivalgással fogadják, hogy:
- Meg van! Meg van! Meg van! Engedélyezték! Engedélyezték! Még a mai szent nap folyamán! Itt van a nagy dobás öreg, amire kezdettől fogva vártunk: Ausztrália öregem, Ausztrália! És te vagy a tartományi főnök!
Novák lerázott magáról egy ölelő kart és azt mondta a kar gazdájának, hogy:
- Jól otthagytatok megint.
- Á! - mondta a másik - Most ne ezzel törődj! Hát mi téged nagyon szeretünk. Na jó, nem mondom, vannak óráid, amikor a mi számunkra nem nagyon vállalható a társaságod, na és, akkor otthagyunk. De te nekünk titkos reménységünk vagy, hát nem bukhatunk le veled. És most különben sem erről kell beszélni, ezek tegnapi dolgok. Most jön az új idő: Aranypart, pálmafák, kagylók, babérok. Kibontakozás, ez kibontakozás! Gyere, erre igyunk, erre igyunk, erre igyunk!
És a férfi végképp eltűnt a forgatagban.
- Szóval itt van a nagy lehetőség. - gondolta Novák - De ugyan mi lehet az? Mit szerezhettek ezek nekem a hátam mögött? Megint a hátam mögött tervez valaki? Ugyan! Ugyan!
És azzal benyitott a másik szobába, ahol éppen egy nő telefonált, egy bizonyos Joó Zsuzsa nevű nő. Övé volt egyébként a lakás, de mint kitűnt, ebek harmincadján. A nő - mint említettem - telefonált és éppen azt mondta a kagylóba, hogy: