Szőke barátném,
a pitypangot leszedtem,
pompás mozdulat,
már illant a délután,
szép szőke kert alatt,
szép szőke délután.
Barátném,
nem is tudom,
hogy mit is,
írhatnék,
e levélbe,
most neked,
folytatom.
Kedves barátném,
tegnap légy volt a levesben,
aztán meggybefőtt,
végül torta volt vacsoránk,
bűbájos pillanat,
virradat, virradat.
Leírnám,
pár gondolatom,
e levélbe,
ha nem félnék,
hogy kinevet,
barátném,
folytatom.
Most jut eszembe:
ahogy megállt és nevetett,
pompás mozdulat,
úgy érzem többet ér,
többet ér mindennél,
mindennél, mindennél.
A barátság,
kedveseim,
visszafojtott,
sírás,
és ezzel,
zárom is,
soraim.
Végül annyit még:
a pitypangra ráfújtam,
annyit mondhatok,
így múlik az életünk,
egy rohadt kert alatt,
szép szőke életünk.
Végül egy,
utóirat:
a barátság,
a szeretet,
a pihenés,
fontosabb,
mindennél.