Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
ott végre révbe jutnánk, ott lenne élni jó.
Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét-
ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.
Na mondd, mit súg a bányalég,
hogy bújj hát még-még közelébb.
Enyém vagy, és én a tiéd,
míg halk dalt dúdol a bányalég.
Bambarara-bambarara-bambarara-bam,
bambarara-bambarara-bambarara-bom.
Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
csak ennénk és ürülnénk, és azt mondanánk: hahó.
Most biztosan szeretnek, kik élnek odafönt,
és mosolyognak rajtunk, s az életük öröm.
La-la-la-la-la-la-la-la-la,
la-la-la-la-la-la-la-la-la,
la-la-la-la-la-la-la-la-la,
la-la-la-la-la-la-la-la-la.
S ha hozzánk lejönnének, lenne kézfogás,
hisz végre révbe értünk, révbe - nem vitás.
Itt senkit sem zavarunk, s a jótékony sötét-
ben csak azt figyeljük, mit súg a bányalég.
Na mondd, mit súg a bányalég,
hogy csókra csók, és közelébb.
Enyém vagy, és én a tiéd,
s halk dalt dúdol a bányalég.
Bambarara-bambarara-bambarara-bom,
bambarara-bambarara-bambarara-bom,
bambarara-bambarara-bambarara-bom,
bambarara-bambarara-bo-bom-bom.