Ablaknál állva bámultuk az esőt,
az egyenes szálban, lágyan permetezőt,
s én kezed megfogva azt mondtam akkor: "eső".
Te bólintottál és azt mondtad halkan: "aha".
Idebent gyertya, odakint éjszaka.
Tararararam, tarararararararam.
Idebent gyertya, odakint éjszaka.
Idebent gyertya, odakint éjszaka,
arcunkba simít, mint egy kísértet haja,
s én kezed megfogva azt mondom halkan: "aha".
Te bólintasz gyorsan, s azt mondod erre: "eső".
Tararararam, tarararararararam.
Idebent gyertya, odakint éjszaka.
Isten megmentsen, hogy megtudd, mire gondolok én,
és Isten megmentsen, hogy tudjam, mire gondolsz te.
Isten megmentsen, hogy megtudják, mire gondolunk mi,
ha már az Isten sem gondol semmire.
Tararararam, tarararararararam.
Ha már az Isten sem gondol semmire.
Hát kezed megfogva azt mondom halkan: "aha".
Te bólintasz: "aha", mert te is érted, aha.
Ez bizony eső, lágyan permetező,
kínosan elnyújtott lágy ítéletidő,
mikor az Isten sem gondol semmire.
Tararararam, tarararararararam.
Mikor az Isten sem gondol semmire.
Tararararam, tarararararararam,
tiririririm, tararararam.