Kamasz

Az a kamasz, az a kamasz,
éljen a gyönyörű, buta kamasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
szélfújta, ragyogó kicsi tavasz.

Idézem azt, azt a kamaszt,
én bennem lüktető, véremben fészkelődő pimaszt.
Buta kamasz, suta kamasz,
szó, fegyver hazudik, mindig csak te tudod az igazt.

Mi az igaz, te tudod azt,
így maradsz mindig magad egyedül,
végül kamasz, csak te maradsz,
százezer hazugságot hegedül
a sok ravasz, de te, kamasz,
állsz tankoknak elé, te, kicsi Tiennanmen tavasz.
Tankok elé, sortűz elé,
állsz fehéringesen és aztán szépen ott belehalsz.

Lőtt Bukarest, ölt Budapest,
rádlőni Peking sem volt rest.
Buta kamasz, meghiszem azt,
ha ők győznek, mind csak téged keres.
Buta kamasz, a sok ravasz
rádvág, ha megtorol, s aztán az alkunál csak te zavarsz.
Belezavarsz, kicsi kamasz,
téged kell ölni csak, s alkunál láb alatt csak te maradsz.

Suta kamasz, sovány vigasz,
szó, fegyver hazudik, végül csak te tudod az igazt.
Mi az igaz? Mi az igaz?
Szó, fegyver fölötti, kész tények ellenére vigasz.
Benned van az, te vagy a dac,
így maradsz végül mindig egyedül,
magad kamasz, mert nem igaz,
százezer hazugságot hegedül
a sok ravasz, de te, kamasz,
állsz tényeknek elé, te kicsi Tiennanmen tavasz.

Az a kamasz, az a kamasz,
éljen a gyönyörű, buta kamasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
szélfújta, ragyogó kicsi tavasz.