Ez a dal először a Műcsarnok című lemezen jelent meg. Dalszövege itt olvasható.
Az éneket követő próza már csak a Frontátvonulás című albumon hangzik el:
Persze ez csak képletes. A Vizi nem Belgiumba akart utazni, ez csak képletes, oda csak Arthur Rimbaud utazott annak idején. A Vizinél ez csak képletes, ez világos ugye, tiszta? Jó. Tehát Vizi így énekelt magában, hogy:
[Dalszöveg]
És Vizi máris a Baross téri aluljáróban rohant, kerülgette az embereket, majd a peronokhoz vezető lépcsőn ugrándozva észrevett valakit. Egy elragadtatott arcú fiatalember jött lefelé, nézte Vizit és az útjába állt. A tekintetét belefúrta Vizi szemébe, mindkét kezét Vizi vállára tette és szeretettel mondta, hogy:
- Ó, fiatalember, maga rokonszenves nekem. Be ne tegye a lábát erre a pályaudvarra most! Itt mindenki megbolondult valahogy. Nem hallgatta a híreket, nem észlelt semmit a városban amúgy? Mi van itt? Szerintem front van, front vagy mi, frontátvonulás. Ilyet, ilyet még nem láttam, pedig én mindennap kijövök erre a pályaudvarra, fiatal barátom. Megmondjam miért? Ccacca. Csak előbb egy kérdést... Csönd! Most én kérdezek. Hogy néz maga? Milyen különös tekintete van magának? Tervez valamit? Én szeretem ezeket az ilyen szempárokat. Cselekedjen, itt az idő!