Antoine-t s Desirét
fújja a szél,
előredőlve közelednek.
Mindkettő énekel,
s velük a dal
szintén megbillen egy kissé.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
Dúdolok én,
s mert fúj a szél,
előredőlök hát én is,
és ez a dal
előredől
énvelem együtt egy kissé.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
Antoine s Desiré
– kabátjuk lobog –
már attól tartok: feldőlnek.
S féltem magam,
mi lesz, ha majd
túlontúl előredőlök.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
De itt van a dal,
a számon kijön:
támasznak hasznos légáram.
A föld felé énekelünk,
nehogy túl előre dőljünk.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
Antoine s Desiré
széllelbélelve
jönnek, és máris itt vannak.
Most megáll a szél,
istenem, csak most,
most nehogy előredőljünk.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.