Poós Zoltán
író, költő
Legyen ez a színhely, avagy a Cseh Tamás dalainak topográfiája
Gondosan leltározz éjt nappá téve… elvették múltadat és a jövődet… – énekli Cseh Tamás A magyarok istene című dalban.
Előadásunkban megpróbáljuk egy sajátos leltárban visszaadni a múltat és megmutatjuk az oda vezető útvonalat is. Ezek a dalok olyanok, mint afféle fekete-fehér fotóalbumok, amelyeknél a varázslatot is felhasználták az exponálás során. Ezeken a fotókon felismerhetjük Irént, Gémes Dixit, Rimbaud-t, Vizit, Ecsédit, mindazokat, akiket meghívott Cseh Tamás és Bereményi Géza egy osztálykirándulásra. De az útvonalak rejtjelesek, kell hozzá térkép, amely a hajtásainál félig szétszakadt. A résein át elfolyt az idő, de szerencsére úgy hajtjuk össze ezt a térképet, ahogy kedvünk tartja, így a Keleti pályaudvar mellett közvetlenül ott lehet a Lánchíd, ahonnan Cseh Tamás lenéz a Dunára. És miért ne lehetne így, hiszen Budapest és az ország nemcsak színhely, hanem díszlet is. Cseh Tamás teremtő gesztussal azt mondja: Na jó, na jó, legyen ez a színhely…, legyen ez a díszlet. Helyszíni szemlét tartunk, amit a résen át kezdünk, hol elbújt a gyerekkor, majd folytatódik a mosókonyhákban, az albérletekben, a Keleti Pályaudvar márványtermében, Béla-telepen, Pécsett, Bakonybélben, mindenhol, azaz valahol a kezdet és a vég között.