Szabó István Szamóca
nyugdíjas színházi mindenes
Cseh Tamás a Műegyetemen
Cseh Tamás pályakezdése elsősorban a 25. Színházhoz kötődött, 1973 és 1982 között annak a társulatát erősítette. Ott bemutatott műsorai, az előadásokban eljátszott szerepei művészi fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségűek. Ennek tényét ő sem tagadta, de némi távolságtartással fogalmazott a Beszélgetőkönyvben: „Nem lett otthonom, de jól éreztem ott magam”. A 25. Színház érdemeit egy párhuzamos történettel nem kívánom csökkenteni. „A hetvenes évek elején vagyunk, virágzik az egyetemi kultúra, jóindulatú tumorként burjánzik mindenféle kisközösség, a Műszaki Egyetemen, a Szkénében, Debrecenben, Pécsett, Szegeden….” „Tulajdonképpen a bölcsőm a műszaki, első koncertem itt volt, s a legtöbbet itt játszom.” A két idézetben Cseh Tamás arra közegre utalt, amely a színházhoz tartozás presztizse mellett a dalok előadásának igazi tere volt számára. Mondandóm egyik hívó szava a közösség, amely vette a lapot, mert a vele folytatott párbeszéd – dalban és az előadások után prózában is – mélyen megérintette. A Műszaki Egyetem ilyen hangsúlyos megnevezését akkori személyes élethelyzetem indokolja, kötelességem, hogy ezeknek az állításoknak a hátterét, sok emlékezetes pillanatát, eseményét felvillantsam, megidézve a kort, amikor olyan dalok születtek, amelyek az újabb generációkat is képesek megszólítani. Elfogultságom alapja, hogy ott voltam mérnökhallgató, később főállású kultúrmunkás és filozófia-oktató, de hangsúlyoznom kell, hogy Egyetemünk akkori viszonyait nem gondolom az egész felsőoktatásra jellemzőnek és különösen óvakodnék az országos szintű általánosítástól. Az egyetem státuszát az „állam az államban” megfogalmazással írnám körül, ahol a hatalom politikai direktívái kevésbé érvényesültek, a „városfalakon” belül történtek pedig ritkán jelentek meg a szélesebb nyilvánosság előtt.