Weiss János
a PTE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola egyetemi tanára, az MTA doktora
„Keresztben jégeső bombázza szét”. A Jóslat című műsor és annak különböző változatai)
Cseh Tamás és Bereményi Géza közös munkáinak csúcspontja (véleményem szerint) a Frontátvonulás (1979) című zenei monodráma. Megkülönböztetek tehát „dalösszeállításokat” és „monodrámákat”. A Frontátvonulás után a szerzőpáros tagjai úgy döntenek, hogy abbahagyják a közös munkát. Még ma sem tudjuk pontosan a történeti részleteket, de ilyen körülmények között születik meg a Jóslat című második zenei monodráma, 1981-ben. Ha nem is sikerül elérni az első szintjét, sem a művészi színvonalat, sem az átgondoltságot tekintve, mégis ez a nyolcvanas évek első felének egyik legfontosabb dokumentuma. Tanulmányomban nem vállalkozom a különböző változatok szisztematikus összevetésére, hanem a művészi magot próbálom körvonalazni és értelmezni. A dolgozat négy fejezetből áll: (1) Motívumok: a dalok nagyon nagy része kis helyzetképet nyújt, hogy jön ehhez a jóslat és a jóslás „műfaja”? (2) Idősíkok: egyrészt a külső időt nézem meg, méghozzá Jóslat a metrón című végső változat (1984) történeti kontextusaként; másrészt megpróbálom feltárni a mű belső időkezelésének alapvonalait. (3) A jóslat az álomdalokból, a látomásos dalokból bontakozik ki; az alapvető kérdésem az, hogyan viszonyul a jóslat az időhöz és a kronológiához. (4) Ebben a fejezetben a cím értelmezésére térek rá: „jégeső verje szét”. A '81-es és a '84-es változat összevetése alapján azt a hipotézist szeretném megfogalmazni, hogy a cím után akár egy kérdőjelet is ki lehetne tenni.