Beck Zoltán
a PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék egyetemi docense
„Egy kitalált személy neve” – a színpadon álló személyről
Az előadásban a „Ki beszél?” kérdésével foglalkozom, mert miközben Édouard Louis nyílt levele itt visszhangzik bennem, és relevánsnak is gondolom („A kérdés tehát sosem az, hogy ki beszél, hanem az, hogy mit mond. A tartalom számít.”), a színpadi megszólalás a legtriviálisabban jelzi: annál, hogy ki beszél, aligha van fontosabb.
Ez részben azt jelenti, hogy a színpadon való megszólalás helyzete izgat, és ezzel együtt egy Cseh Tamás nevet viselő személy iránt érdeklődöm: az iránt, aki újságot olvas balatoni családi nyaraláson, aki interjúkat ad, aki indiántábort alapít, aki színpadon szólal meg. Milyen neveket visel – és amikor azokat viseli, kicsoda? Részben pedig azt, hogy a színpadi megszólalás hangja és a megszólalás szövegteste közé miként kerül más személyek neve: elsősorban Bereményi Gézáé, és nem mellesleg Csengey Dénesé. Bereményi azt mondja búcsúztatójában: „Igen, Tamás, te elvitted magaddal az eljövendő dalszövegeket, mert azok tenélküled már sosem fognak előbújni belőlem. Mert őhozzájuk a te fizikai jelenléted feltétlenül szükséges.” A „Ki” nélkül nem hozható létre a „Mit”.