Hát, kéne egy kocsma, egy kocsma már végre,
ahol csak engem, engem szeretnek,
minden köröttem forog.
Egy bár, hová belépve, mindenki lesne,
csakis azt lesné,
ahogy megnyilvánulok.
Száz tökrészeg ember, remek a kedve,
ölébe venne, engem szeretne,
mikor megnyilvánulok.
Bár a kerületben elmondanának mindenféle rossznak,
ám én vígan élnék, a vacak élet akármi rosszat hozhat.
Mert ott van a társam, száz részeg ember,
ki ölébe venne, engem szeretne,
mikor megnyilvánulok.
Hát kéne egy kocsma, egy kocsma már végre,
vagy egy, egy bár, hová belépve,
mindenki lesne.
Száz tökrészeg ember, remek a kedve,
ölébe venne, engem szeretne,
mikor megnyilvánulok.
Bár a kerületben elmondanának mindenféle rossznak,
ám én vígan élnék, a vacak élet akármi rosszat hozhat.
Mert ott van a társam, száz részeg ember,
ki ölébe venne, engem szeretne,
mikor megnyilvánulok.
Hát kéne egy kocsma,
hát… egy kocsma kéne, vagy egy resti,
vagy presszó is lehetne akár.
Csak egy helyről van szó, ahol meg lehetne nyilvánulni, ez a dal címe.
Dal a megnyilvánulásról,
ebben mindig el is tudom egy kicsit engedni magam,
hát még egy kocsmában, vagy presszó vagy resti.
Nem is kéne vendéglátóipari egységnek lenni,
ezt nem a Bereményi írta, de jó kis dzsesszes.
