Még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom
vízbe dobom a kalapom,
bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom
Így hát kalap nélkül megyek majd haza,
bom-bom, bom-bo-bom,
legyen ez életem utolsó gesztusa,
bom-bom, bo-bo-bo-bom
Otthon majd kinyitom a gázt...
bom-bom-bom, bo-bom-bom-bo-bom.
S ha átszólnak, hogy mit csinálsz,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
hogy értsenek, tagolva majd így szólok át,
bom-bom, bo-bom-bo-bom,
épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...
bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom
S mert napközis épp a gyerek,
bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom
csöppnyi ágyán elheverek,
bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom
És ott idézem fel majd apát és anyát,
bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom
kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát...
bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom
S mert - mint tudjuk - büdös a gáz,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
s ételszagtól büdös a ház,
bom-bom-bom, bo-bom-bom- bom,
majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom,
bom-bom, bo-bo-bo-bom
s arra gondolok, milyen jó volt a hídon...
Még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
lesz egy remek mozdulatom...
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom.
Azazhogy: vízbe dobom a kalapomat,
dobom-bom,
Mindig imádtam az ilyen gesztusokat.
