Az utolsó nyáron,
hogy árnyékot találjak,
a hűvösre húzódtam
a sarkon egy ivóban,
és gondoltam lehajtok
végre valamit,
gallér mögé.
Az ajtón, az ivó ajtaján
izzó négyszög a fény,
a sarokba' ülve nézem,
és egyszer csak kintről az utcáról
szólítanak,
szólítanak.
Hé! Idekint várunk!
Hé! Gyere! És hozd a fegyvered!
Állj meg, ha tudsz,
szembe velünk –
ezt mondták,
én felálltam.
Az asztal szélét,
– hogy lábamon maradjak –
még megmarkoltam
a hűvös ivóban
és arra gondoltam:
nem, nem, ez nem lehet
az utolsó,
az utolsó.
Hogy nincs több nyaram.
Ki, most ki az ajtón.
Az izzó négyszögön át.
A fényben négyen állnak,
bántotta szemem
a csillogás,
a csillogás
a csöveken.
Az utolsó nyáron,
egy fényes téren,
egy fényes tér közepén
szépen megállok én,
hej, szemben fegyverek,
és csillogás
a csöveken.
Duerme bien, Querido.
Duerme bien, Querido.
Duerme bien, Querido.