Még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
vízbe dobom a kalapom,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
így hát kalap nélkül megyek majd haza,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
legyen ez életem utolsó gesztusa,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom.
Otthon majd kinyitom a gázt,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
s ha átszólnak, hogy mit csinálsz,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
hogy értsenek, tagolva majd így szólok át,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom.
S mert napközis épp a gyerek,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
csöppnyi ágyán elheverek,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
és ott idézem fel majd apát és anyát,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom.
S mert, mint tudjuk, büdös a gáz,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
és ételszagtól büdös a ház,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
és arra gondolok, milyen jó volt a hídon,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom.
Még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
vízbe dobom a kalapomat,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom,
azazhogy vízbe dobom a kalapomat,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom.
Mindig imádtam az ilyen gesztusokat,
bom-bom-bom, bo-bom-bo-bom.
