3. szövegrészlet

Mire idáig értek a dalban Novák is megérkezett az ünneplő társaságba. Érezte, tudomásul vette, hogy a könnyű érzése odavan, hogy a szíve nehezedik és hallotta, hogy az italtól fellelkesült férfiak üdvrivalgással fogadják, hogy, hogy:
- Meg van! Meg van! Meg van! Engedélyezték! Engedélyezték! Még a mai szent nap folyamán! Itt van a nagy dobás, amire kezdettől fogva vártunk: Ausztrália öregem, Ausztrália! És te vagy a tartományi főnök!
Novák lerázott magáról egy ölelő kart és azt mondta a kar gazdájának, hogy:
- Jól otthagytatok megint.
- Áhh! - mondták azok - Hát most ne ezzel törődj! Hát mi téged nagyon szeretünk. Nem mondom, vannak óráid, amikor vállalhatatlan számunkra a társaságod és akkor otthagyunk. De hát, te nekünk titkos reménységünk vagy, hát nem bukhatunk le veled. És különben se ezzel törődj, ezek tegnapi dolgok. Most jön az új idő: Aranypart, pálmafák,  kagylók, babérok. Gyere, erre igyunk, erre igyunk, erre igyunk, erre igyunk! - mondta a férfi és végképp eltűnt a forgatagban.
- Mit szereztek ezek nekem a hátam mögött? Már megint a hátam mögött tervez valaki? A Viziék készítették volna elő? Ugyan! Ugyan! - mondta Novák és átment a másik szobába.
A szobában egy nő telefonált, egy bizonyos Joó Zsuzsa nevű nő. Övé volt egyébként a lakás, de mint kitűnt, ebek harmincadjára. A nő - mint említettem - telefonált és éppen azt mondta a telefonba, hogy: