Időpont
Pesti Műsor, 1983. január 12-19.
Fiatalember, egy szál gitárral
Tizenkét-tizenhárom éve lehetett. A Fő utcában aprócska, ám roppant hangulatos kerthelyiségben – a Párizis kertben – ötletes, eredeti muzsikájával a Kex együttes szórakoztatta vasárnap délutánonként az egybegyűlt ifjúságot. József Attila-verseket zenésítettek meg, időnként bemutattak egy-egy fiatal tehetséget. Egy ízben vékony, farmeres srác lépett a közönség elé, homlokába hulló hajjal, kezében gitárral. Cseh Tamás rajztanár, kedvtelésből zenél – koncerálta be az együttes vezetője a fiút, aki egy különös kelet-európai kávéházról és egy rubinpiros tangóról dalolt. Soha nem hallott szövegét fülbemászó, kellemes dallamokkal kísérte. Óriási sikere volt.
Aztán Cseh Tamás hol itt, hol ott tűnt fel. Lelkes törzsközönsége mindenhová követte. Megtudták, hogy a nemzedékének életérzését telibe találó szövegek Bereményi Géza fiatal író alkotásai. Az évek során a rajztanár egyre inkább átpártolt a zenéhez. Lemezei jelentek meg, szerepelt Jancsó Miklós filmjeiben és a 25., majd a Várszínház tagja lett. Az idei szezontól a Katona József Színházhoz szerződött, ahol a Frontátvonulás című műsorával szerepel.
A nézőtér zsúfolásig teli tizen-, huszonévesekkel, no meg zakós, nyakkendős harmincasokkal, az egykori „lázadókkal”. Az üres, éjfekete színpadkép közepén fiatalember áll, egy szál gitárral. Kócos haja szemébe hull, hunyorogva néz a lámpák fényébe. Énekelni kezd. Kerek történetet mesél el két jó barátról, akik itt élnek ebben a zajos örökmozgó világvárosban, ahol mindig történik valami. A dalokban magától értetődő természetességgel ötvöződik realitás és fantasztikum. A Keleti pályaudvarról nem futnak ki vonatok, a restiben mégis népes sereg várja az indulást. Egy búgó hangú dizőz egy rubinpiros tangót énekel. Arthur Rimbaud hajóra száll, hogy eltöltse évadját a pokolban, levél érkezik a Valóság nevű nagybácsitól. Cseh Tamás énekel, előad, egyszemélyes színházat varázsol a színpadra. Az előadás végén zúg a taps, Cseh Tamás hunyorog, meghajol. Óriási sikere van.
Tarján Vera