Kívánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
keresztben jégeső bombázza szét azt, amit láttam,
számban az íz, valami íz, és nem múlik el,
ágyamban felülve levetem a kabátomat.
Egy kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam,
hárman is futottak, jól megfogtak egy konyhában,
szárnyam is volt, ott csapkodott, plafonhoz vert,
ide is ütődtem, oda is ütődtem és odalenn,
és odalenn hárman is hívtak: gyere, ne félj már,
félreértetted, nem úgy gondoltuk, hova is szállnál,
szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson
csendesen átment egy autóval egy rokonom.
Ez az a rokon, akire leginkább számítottam,
és ő volt az, aki otthagyott egymagamban,
kint elzúgott egy autóban, puha estében,
neki elárulnám, hogy ott a konyhában mitől féltem.
Egy kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam,
hárman is voltak, ott megfogtak egy konyhában,
pihegtem ott, s aki fogott, langyos tenyér,
s hallottam még, távol egy autó a sztrádára ér.
- Fektesd az ágyra, fáradtnak látszik, vigyázz, Laci!
- Nem kell már mindjárt, hát nem kell már mindjárt az ágyat választani.
- Aludj már, mi bajod, éjszaka van!
- Miket is kiabálsz, miket is, miket is, szegény fiam!
- Micsoda rokon, micsoda autó, micsoda út?
- Tudtam, hogy végül, tudtam, tudtam, tudtam, hogy végül idejut!
- Vigyázz, felugrik, fogd meg szegényt!
- Mit kívánsz, kérsz egy kis, kérsz egy kis, picike, picike, picike, picike kis tojáslepényt?
Akkor hát igyunk, hogyha túl vagyunk az ijedtségen! Há-há...
Akarod, hogy megcsókoljalak? Annyira féltem!
Ott hagytuk abba... hol is, Laci?
Holnap majd elmegyünk, elmegyünk, igen, elmegyünk jegyeket váltani...
Egy kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam,
hárman is voltak, ott megfogtak egy konyhában,
szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson,
csendesen átment egy autóval egy rokonom.
Szárnyaimból hullott a toll, s a kisvárosom,
csendesen átment puha estében egy rokonom.
