Ez egy véletlen súgta dallam lesz,
most a véletlen vezet - ráhagyom,
nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova visz
a véletlen muzsikája.
Engem bölcsőmben már ő ringatott,
aztán mindenhová elkísért,
közben meg-megbicsaklott, összeállt
a véletlen muzsikája.
Már tudom, minden-minden
véletlen, csakis
a véletlent éneklem most,
aki bennünk a mélyben lakik.
Valahol mindennek mélyén
a véletlen ott lapul.
Véletlen az, hogy nagyon szeretlek,
s mivel véletlenül, hát ártatlanul.
A véletlen muzsikál csak.
Ez egy véletlen súgta dallam itt,
ezek véletlen súgta dalok,
nekem a véletlen adta, ami vagyok,
a véletlen muzsikája.
És most nézlek, és be kell vallanom,
ezt az érzést én most csak hagyom,
hagyom, hogy elborítson, mint egy fájdalom,
a véletlen muzsikája.
Már tudom, mit ad Isten
minekünk kegyetlenül,
mindegyik lélegzetben
a véletlen ott hegedül.
Valahol mindennek alján
a véletlen ott lapul.
Véletlen az, hogy nagyon szeretlek,
s mivel véletlenül, hát ártatlanul.
Csak a véletlen muzsikáljon.
Ne is gondolkozz, szívem, nem szabad,
ezek ki tudja honnan jött szavak,
meg-megbicsaklanak, de hagyni kell,
hogy a véletlen csak muzsikáljon,
a véletlen zenét.
Hogy a véletlen csak muzsikáljon,
a véletlen zenét.
Hogy a véletlen csak muzsikáljon,
a véletlen zenét.
