15. szövegrészlet

És szegény Antoine elvesztette a szeme világát. Nem talált már több szemet, amibe belemélyeszthette volna a sajátját. És akkor megint jöttek, kopogtattak King kíséretéből, és jelentették, hogy:
- Főnök a körutat bevetették fűvel. Hej, mostan puszta igazán a puszta!
- És mi ez a berregés? - kérdezte King.
- Kombájnok - mondták azok. - Aratás.
A tanár úr fölemelte a fejét és mondta, hogy:
- Én megmondtam - azzal visszacsuklott.
King megsimogatta.
- Jól van, tudjuk.
Addigra a vak Antoine-t két táncosnő támogatta pisilni az alagútba. Vadászok léptek oda Kinghez és kérdezték, hogy:
- King, lőhetünk díszsortüzet? Engeded?
- Lőjetek!
A vadászok lőhettek, erre lőttek. Désiré pedig úgy mutatta az idő múlását, hogy két részre esett, egy nagyobbra, meg egy kisebbre. A nagyobb az gyorsabban járt körbe, mint a kisebb, és időnként, mikor összeértek, akkor teljes Désirévé változtak. Ilyenkor a teljes Désiré integetett Kingnek, hogy:
- Még egy sört.
És azzal kettéesett megint. És akkor valaki King kíséretéből addig szambázott körülötte, amíg Désiré megint összeért, és akkor megitatta:
- Gyí, lovam! Gyí, betyár!
Désiré egyre gyorsabban járt körbe. Antoine megpróbálta kitapogatni, hogy, hogy:
- Menjél Désiré! Menjél!
Désiré időnként ütött. Antoine ezt meghallotta, és a zajt túlkiabálva közölte a számokat vakon. A tanár úr meg leosztályozta a manökeneket. Aki a legjobb osztályzatot kapta, az elénekelhette a kedvenc dalát. És aztán még kutatófúrásokat végző régészek potyogtak le föntről. Ezek is pezsgőt kaptak. King tollakat tűzött a hajukba. És akkor megint jöttek, kopogtattak, a szerelvény ablakán hogy:
- King! Hát soha nem jössz haza?  Miér' nem jössz már haza?  Miér' nem jössz már haza?
Désiré négyet kondult. Megint jöttek, kopogtattak. Mindenki odanézett. Egy nagy hárászkendőbe burkolt kislány nézett be könyörgő szemekkel a mulatozókra.
- Csendesebben vigadjanak - mondta. - Az Isten áldja meg kendteket, szegény édesanyám beteg.
Feleletet egyik sem adott, kihörpintették a poharaikat, véget vetettek a zenének, és hazamentek a legények. A kislány pedig úgyszintén hazament, végig a körúton, térdig érő fűben. Gondosan megkerülte a kombájnokat. Így jutott el a lakásig, ahol szülei nem voltak otthon, édesanyját kórházba szállították. A kislány fogat mosott. Találkoztam Antoine-nal, meg Désirével - gondolta -, nekem más a véleményem. Azzal lefeküdt. Az ágyba még egy kis ideig gondolkozott, hogy ki ez az Antoine, meg ez a Désiré. Énekeltek. Az a fontos, hogy énekeltek, arra emlékszem. És emlékezett egy dallamra, azt dúdolta el, hogy...