Már féltem nem lesz ideálom, éjjel-nappal várom,
Még sincs ideálom csak a nihil.
Azt mondtam: Mér’ nincs ideálod? Éjjel-nappal várod,
Még sincs ideálod csak a nihil.
Mert mér’ van ez mindig, így lesz a sírig,
Ezt rágod mindig, és mi van?
Ó balga, balga, túl igényes fajta.
Mondd azt, le van szarva, élj vígan!
S a hang megint: Mér’ nincs ideálod? Mér’ nincs ideálod?
A fülembe károg és pimasz.
Én meg csak: Mi ez a rossz álom, mi ez a rossz álom,
Még hogy ideálom, hát mi az?
Fogalmam sincs róla, fogalmam sincs róla,
Mégis virradóra már megint:
Mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom?
Mondom a szokásom szerint.
Azt kérdem: mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom?
Mért ez a szokásom nekem?
Miközben ott a többi ember, annyi mint a tenger
S nem törődik ezzel egyik sem.
Fogalmam sincsen mitől van
E szót én honnan hallottam
Mégis azóta nem alszom
Azért mert nincsen ideálom.
Fogalmam sincsen mit jelent
Fogalmam sincsen mitől nincs
Fogalmam sincsen mitől van
Hogy nekem kell az ideálom.
Ezért kell folyton ide állnom, folyton ide állnom
Folyton ide állnom nekem.
Üvöltve: Mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom?
Mér’ nincs ideálom nekem?
Mér kell folyton, folyton, folyton, kiáltozva szólnom,
Hisz nem ez a dolgom nekem.
én meg csak: Mér’ nincs ideálom? Mér’ nincs ideálom?
mért jön ez a szájon, mért jön ez a szájon, hogy mi lesz?
Mi lesz? Mi lesz? Mi lesz? Mi lesz? Ajaj