Antoine, s Desiré bent egy kocsmában,
egy napon, egy napon, különös napon
egy bogarat találtak.
Pohárban találták, sötét volt, fényes
egy napon, egy napon, s azóta is
megfigyelésük tárgya.
Mondjuk, én ideteszem, te meg most odaállsz.
Aztán én állok oda, de akkor te meg ideteszed.
Tá-rá-ráá-rá-rám,
és akkor: aha.
Hiába, hiába, Antoine haragszik.
- Te veled nem lehet, nem lehet!
és máris elindul.
Desiré mögötte, kezében bogárral.
- Antoine, Antoine, egy pillanat!
De Antoine nem áll meg.
Ott áll hát Desiré, kezében bogárral.
Antoine, Antoine, Antoine!
Végül elfordul.
Mondjuk, én ideteszem, te meg most oda állj!
Aztán én állok oda, de akkor te meg ideteszed.
Aha, aha... Tárám.
Igen, és ha nektek jó volt azt entrée-tok… Tárám.
Akkor ők ideülnek. Én meg ideállok.
És, ha Ti, akkor Mi… Aha, aha…
Szóval… Aha.
Ha Te ideteszed, én oda. Há!
Tárá-ráárárám,
táráárá-ráárárám,
tárárám.
Istenem!
Tárárám, tárárám,
tárárám,
tárá-ráárá-rárám.
Micsoda?
Tárám.