Lám, az expressz pompás vidéken vágtat,
robog velünk,
úgy, mit régen, újra Krakkóba szól
a vonatjegyünk.
Habzó cseh sört iszunk az étkezőkocsiban,
nézz ki, a hajnali tájnak hangulata van.
NDK fülbevalód szórja fényeit,
váltsunk át koronára 65 zlotyt.
Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat,
robog velünk,
osztrák öngyújtóm lángja fellobban,
Krakkó felé megyünk.
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi,
sörfoltos abroszunkon 65 zloty,
ablak üvegében látom régi arcomat,
Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.
Nézz ki, hajnal van, és a mezőkön sok-sok
emlék kering,
ott áll Wanda, és nézd csak Stefan is,
épp a kezével int.
Gondolj a galambokra Krakkó főterén,
fénykép készül Forte filmre, rajta Te meg én.
Tölts hát a poharamba és nézz rám megint,
lám csak, hát voltak nekünk szép élményeink...
Nyúlj át az abrosz fölött, lássam gyűrűdet,
azt a szemkápráztató követ,
tavalyelőtt Dubrovnikban vettem még neked,
lám csak, ugye voltak nekünk élményeink,
lám csak, ugye voltak nekünk élményeink,
lám csak, azért voltak nekünk élményeink,
lám csak, azért voltak nekünk élményeink,
lám csak, azért voltak nekünk élményeink,
lám csak, azért voltak nekünk élményeink.