Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér,
pompás alkalom, vágyamat most
bevallhatom.
Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér,
pompás alkalom, minden szem csügg
a szónokon.
Most Fáskertiné fülébe súghatom:
"Drága asszonyom, jó lenne most
nagyon-nagyon."
Fáskertiné szavamra elpirul,
közelebb nyomul,
csipeje csípőmhöz szorul.
"Ifjú kolléga úr- súgja, és elpirul -,
szép is volna, mi, réteken elbolyongani".
Kering a díszterem ővele és velem,
kezünk játékától forró a díszünnepély.
A szónok Fáskerti éppen most kifejti:
"Ifjú kollégáink beilleszkedtek."
Míg én Fáskertinét, a szónok szép nejét,
forrón markolom, s a szemünk csügg
a szónokon.
Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér,
pompás alkalom, minden szem csügg
a szónokon.
Fáskertiné szavamra elpirul,
közelebb nyomul,
csipeje csípőmhöz szorul.
"Ifjú kolléga úr- súgja, és elpirul -,
szép is volna, mi, réteken elbolyongani".
Fáskertiné zümmögve fölrepül,
és rendületlenül kering a transzparens körül.
Fent veszi át férjétől a szót:
"Kedves dolgozók,
én mostan oly boldog vagyok!"
