A 80-as évek közepén Csengey Dénes lett Cseh Tamás szövegírója. Nem minden előzmény nélkül, hiszen már a 70-es évek vége óta tartott az ismeretség, 1981-ben már ő készített interjút Tamással és Bereményi Gézával az Alföld számára. Két évvel később „… és mi most itt vagyunk” címmel a Cseh-Bereményi dalokról, azok hatásáról nemzedéki esszét is kiadott a Magvető gondozásában. Emellett 1984-től gyakran elkísérte Tamást vidéki fellépéseire, a Jóslat-esteket követően ő vezette a beszélgetést a közönséggel. Csengey 1985. június 24-én írt levele tanúsága szerint az igazi közös munka '85 júliusában kezdődött meg. A levélben beszámol róla, hogy autóvezető tanfolyamra jár, írt is már egy-két szövegrészletet az órák alatt. Mellékeli is az első Tamásnak írt teljes szövegét, a Dal egy gépjárműműszaki tanfolyamon címűt, ami „Nem igazi, csak játék, de mégis ez a numeró 1.”
Természetesen ez a dal a későbbi Mélyrepülés műsorban nem kapott helyet, a lemezre sem került fel.
Ugyanebben a levélben azonban mást is találunk:
„Viszont van egy másik versszak, ami igazi dal kezdete lehet, nagyjából sejtem a helyét is a tervezett műsorban. Ideírom ezt is.
A fogaim még épek, de azt álmodom néha,
hogy mind a harminckettőt szétrágom, kiköpöm.
Ilyenkor álmomban zendülő vagyok,
vagy gályarab vagy garabonc babonás csütörtökön.
Vagy éppen egy erőd ostroma közben
tisztjeimnek mutatom a térkép egy helyét,
s az utolsó támadást jelző nyilak közt fehérlik olyankor a fogmorzsalék.”
A lemezre ugyan ez a dal sem került fel, viszont a műsorban fontos szerepet játszott.
A levél vége rámutat még egy érdekességre, hogy a Cseh-Csengey dalok egészen másképpen keletkeztek, mint a Cseh-Bereményi dalok. Bereményivel mind bérlőtársként, mind budapesti lakosként könnyedén létrejött a találkozás, a dalok születésekor szerzőik egy légtérben voltak, együtt alkottak. Ehhez képest a korszakban nagynak számító 200 kilométeres távolság miatt Csengeyvel más volt a helyzet, Tamás Budapesten kazettára vette a dúdolt dallamokat, elküldte postán, Dénes Keszthelyen szöveget írt rá, és persze ismét maradt a posta, majd amikor végre együtt tudtak tölteni egy szűk hetet Keszthelyen, Kővágóörsön vagy Budapesten, akkor igyekeztek véglegesíteni, összedolgozni a hozott alapanyagot. Ahogyan a fenti szövegrészletre utal idézett levelében Csengey:
„Jó lenne, ha próbálnál erre valamilyen dallamot. Én a szöveggel biztosan készen leszek júliusra, és akkor már lenne valamink az induláskor.
Van még félbenharmadban három-négy más szöveg is, azokat is igyekszem befejezni. Küldök belőlük, ha készen lesz valamelyik. Kíváncsi vagyok, tudunk-e dolgozni így, levelező tagozaton, jó lenne, ha tudnánk, mert Keszthely ősszel is pontosan olyan messze lesz Pesttől, mint most.”
Hiába távmunka, „levelező tagozat”, a következő tavasszal már a Katona József Színház műsorára került a Mélyrepülés, '88-ban pedig lemezen is megjelent.
