Felsorolhatnám az összes abortuszát,
jól tudjuk azt, hogy mellettem miken ment át.
Na jó, nem volt könnyű nekem, sem neki,
van-e ki e nevet nem ismeri:
hogy Anna, Anna, Anna, nanna-nanna,
nananna-nanna-nanna-nanna-nanna,
na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna,
és még egyszer nanna-nanna-nanna.
Lemegy gyufáért, azt mondta nekem,
tudtam, úgyis hiába kérlelem,
mert magával vitte kék útlevelét,
benne fényképét és a nevét:
hogy Horváth Anna, Anna, Horváth Anna,
fal felé fordultam gyorsan nanna-nanna,
mit is mondhattam volna nanna-nanna,
hát menj csak le gyufáért Anna,
Horváth Anna!
Volt még ezelőtt egy társaskirándulás,
Párizs és London és Amszterdam körutazás,
eszembe’ se volt a London-térkép fölött,
hogy álmomban ide még egy párszor
visszajövök,
hogy itt van London és benne lesz Horváth Anna,
na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna,
hogy épp itt Anna, na-nanna-nanna-nanna,
na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna.
Most elképzelhetem, ahogy Londonban alszik,
zöld takaróban, zöldben tetőtől talpig,
nevethetsz rajtam, ha úgy hozza a kedved,
akkor is furcsa, hogy Horváth Anna elment.
Nekem az nem London, hanem
már Horváthország.
Ráterítette rohadt kis zöld takaróját,
mit nekem világhelyzet, földrajzi helyzet,
akkor is furcsa, hogy Anna mégis elment.
Fölsorolhatnám a Föld összes fővárosát,
és Annának mind a négy tőlem volt abortuszát,
hogy megértsd, hogy London
miért Horváthország nekem,
hát ennyi és nem több a világhelyzetem.
Na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna,
na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna,
felosztottuk egymás közt Anna, Horváth Anna,
na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna,
na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna,
na-nanna-nanna-nanna-nanna-nanna.