Nohát bekapcsoltam a tévét, s ledőltem én.
Kit látok váratlan a tévében, téged, Irén.
Riportalany vagy, s az életről nyilatkozol,
főzésről, mosásról, meg hogy nehéz nyomor...
Jó régen láttalak, felültem, figyeltelek,
vonások arcodon, ráhúzták nehéz kezek.
És ott a szád körül mit láttam az ágyon ülve?
Kérlek, Irénke, ha lehet, korábban feküdj le.
Riport alany vagy és panaszkodsz nővérem Irén
Istennek mancsával, körmével szád szögletén
megpróbál minket, megpróbál, de nem segít
Mit mondjak Irén, hogy legyünk ügyesek itt.
Pénzt kéne szerezni, jobb férjet, jobb álmokat,
jobb fivért, mint én itt, sokkal jobb tanácsokat.
Mert mit mondhatnék mást, itt az ágyamon ülve?
Kérlek, Irénke, ha lehet, korábban feküdj le.
A tévét lezárom, a riport már véget ért,
takaróm felhúzom, azt mondom, gyere sötét.
Jobb itt a sötétben, alszom majd mindjárt, Irén,
Istennek mancsával-körmével szám szegletén.
