Erdély Miklós emlékműsort rendezett Balaskó Jenő 1987. március 23-án a Szkéné Színházban az előző évben fiatalon elhunyt mester emlékére. Ágh István, Beke László, Kornis Mihály, Legéndy Péter, Pauer Gyula mellett fontos szerepet kapott a Balaskó Jenő Chanson című versére - Pete Seeger dallamára - Cseh Tamás által előadott Erdély Mick emlékdal.
Az eredeti dal címe Where Have All The Flowers Gone, melyet Pete Seeger, amerikai énekes-zeneszerző írt 1955-ben, tradicionális népzenei elemekből építkezve. Marlene Dietrich német nyelvű előadása nyomán vált világhírűvé a dal az 1960-as években. A magyar változat háborús fotók montázsa alatt az 1983-ban levetített Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál című dokumentumfilm-sorozat főcímében hangzik el Jobba Gabi előadásában. Cseh Tamás és Jobba Gabi a hetvenes években a legendás Huszonötödik Színházban kollégák voltak.
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet, 1951-ben.
Boros Géza írja: A magyar avantgárd legendás alakja 1966-ban dolgozta ki és az 1967-es BNV-n mutatta be a nagy falfelületek gyors beburkolására alkalmas, a raszteres képfelbontáson alapuló fotómozaik technikát, amelyet Fényképfelvétel vagy más ábrázolások áttétele az eredetivel azonos megjelenésű mozaikburkolatokra címmel munkahelye, a Budapesti Építőanyagipari Ktsz (BÉPA) 1967-ben elfogadta, majd alkalmazta a technikát. Az építész végzettségű, több tervezőirodát is megjárt Erdély 1963-tól művészeti vezetőként, majd burkoló részlegvezetőként dolgozott a szövetkezetnél, amelynek fő profilját az épületipari kerámiagyártás jelentette. A Teleki téri piac szomszédságában székelő kisszövetkezet a nagy állami tervezőintézetekhez képest jóval „lazább hely” volt, és egyfajta menedéket jelentett a szabadságot és az autonómiát oly fontosnak tartó s a nagyvállalati munkahelyi légkört nehezen bíró Erdély számára. Perneczky Géza az Iparterv-generációról szóló összefoglalójában így írt erről: „Részben szőnyegszövő feleségének, Szenes Zsuzsinak a példamutató hatását látom abban, hogy Miki is – igen okosan – kitalált magának egy 'iparművészeti' technikát, amit aztán monumentális formában is el lehetett adni. Ugyanakkor ez a faldíszítő művészet figurális is volt, jó ütemben érkezett tehát ahhoz, hogy mint a Pop Art magyarországi alkalmazása - kapjon szerepet a közélet egyik szűk szegmentjében.” Keserü Katalin szerint a fotómozaik jól illeszkedett a pop-art hazai stílus-törekvéseibe: „a montázselv és a tárgyhasználat nyomán olyan technikák is megjelentek, melyek lényege már egyértelműen az üres tér 'kirakása' a személytelenség, az alkotófolyamat vagy a motívum eltárgyiasítása volt”. A fotómozaik elterjedésének kedvezett az a körülmény is, hogy a reklámcélú falburkolatok részben kívül estek a korabeli engedélyező hivatal, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus látó- és hatókörén.
A megbízások munkaigényessége, a kötetlen munkaidő (teljesítménybérben dolgoztak) lehetővé tette, hogy számos művésztársát, barátját bevonja a munkába. A műhelyben főként az alternatív kultúrából verbuválódott fiatalokkal vette körbe magát. (ARTMAGAZIN ONLINE)