Az Isolabella (az Iskola utcában)
Nem száradt föl, „mint egy vodkafolt", a mai napig létezik az Iskola utcában az Isolabella névre hallgató vendéglátó egység, Cseh Tamás és Bereményi Géza hajdani zajos „sóvárgója", csak éppen Drinkbár alcímmel fut és Cafe&Pub fölirat díszeleg külföldiesen az egyik ajtó fölött.
Kőhajításnyira az Iskola utca 35/A-tól, ahol Cseh Tamás másfél évig lakott a tanártárstól, Deássy Mihálytól bérelt lakásban. Deássy két budapesti lakással is bírt a hetvenes években és, hogy ne szúrjon szemet a hatóságoknak ez a megengedhetetlen luxus, az egyiket kiadta kollégájának.
Itt születtek az első dalok, miután Bereményi Géza beállított egy laticellel és innét indultak megünnepelni a világra jött műveket, például az Isolabellában. A neon felirat már nem az eredeti, de letűnt idők hangulatát árasztja ma is, miként a szeparék asztalainak, székeinek piros bevonata. Körben Cseh Tamás fotók, így emlékezve a legendás törzsvendégre, az első három bakelit lemez és azok borítói bekeretezve a falon, egy kopott gitár, följebb egy polcon ócska, régi rádiók, az egyiken porcelán szarvasok.
„Jó kis hely", valami belülről simogatja a szívet. Szemben a falon Cseh Tamás könyököl egy képen, mintha kihívóan sármírozná az elmúlást. A képet látva még inkább hihető, amit azokról az időkről és az Isolabella-szerű helyeken végrehajtott vad vágtákról mondott: „Fiatalok voltunk, szépek még részegen is..."
