Hé, miféle villamos ez itt, merre is jár, merre megy.
Talán a leges-legeslegutolsó éjjeli járat visz engemet.
A leges-legeslegutolsó éjjeli villamoson megyek.
Én vezetem, mégis arra megy, amerre viszi a sín.
Nézz, nézz, nézz, nézz, nézz, nézz, nézz oda,
nézd ahogyan dülöngélnek padokon a kiabáló, ijedt arcú utasai.
Nyikorog a sín minden fordulónál,
nézd, nézd, nézd, nézd, nézd, nézd, nézd, nézd milyen bolond, vén szerelvény.
Kit viszek rajta, kérdezed, kit visz a legutolsó villamos.
Én elviszem, rajta viszem minden emberem, aki az életembe volt nekem.
Ez az utolsó járat, a leges-leges-leges-leges-legeslegutolsó járat ez.
Elviszi ma őket az éjjeli villamos, eltünteti egy végállomás.
Én vagyok, én, a villamosvezető a legutolsó járaton.
Ma éjjel elmegyünk, amerre elvisz minket a sín.