Pappabaruba, bapamdaba,
dibidibidibidibidibidibidibidibidibi,
rapamdadudap, rapambam.
Elég volt, többé nem szabad,
ne állítsatok szobrokat,
a meglévők is tűnjenek,
remek, remek.
Ami a földből kimered,
azok most mind-mind tűnjenek,
lapos lapályon élhetünk,
úgy kell nekünk.
Ami a múltat illeti,
ne is feleljünk már neki,
ha már meg nem felelhetünk,
eltűnt, letűnt.
Rapabadudap, parapam,
dabadibidibidibidibidibidibidibidibi,
rapamdadudap, rapambam.
Na most csak nézzük a jelent,
ebből már szobor nem terem,
egyetlen név fönt nem marad,
giling-galang.
Mindenki már kikezdhető,
mindenki kirekeszthető,
mindenki elfelejtve lesz,
erre kereszt.
Rapadubadaba, rapabaduba, rapamban,
dabadibidibidibidibidibidibidibidibi,
rapamdadudap, rapambam.
Na és most nézzük a jövőt,
nem oly nagy rajta már a köd,
egy-két kiálló lesz talán,
talán, hazám.
Dédunokák tán szobranak,
ám hogyan néznek ők ki majd,
innen az nem képzelhető,
a jövő tető.
Papparabarabarabaraba,
raparabarabaraba,
rapamrarubam, rapampam.
Emlékszel, öreg pajtás a régi mesékre,
mert hogyha nem emlékszel, hát akkor én se.
Itt van a régi dudám, lámpám, vészfékem.
Eh, hátulról nézd meg anyád, nem láttad régen.
Én most már haza megyek, úgy elfáradtam,
hogy engem nem látsz többet, legföljebb holtan.
Hipparabarabarabarabaraba,
hipparabarabarabarabaraba,
hipparabarabarabarabaraba,
rapararubam, parapampam.
