Én a múltkor mentem az utcán,
és azt mondtam magamban: tü-tü-tü-tü…
Egyszer csak látom, hogy szembejön Antoine, mellette Désiré,
és ők is azt mondják, hogy: tü-tü-tü-tü…
Megálltunk. És akkor már hárman voltunk ott.
Azon a helyen, ahol álltunk.
Énekeljünk! – mondtam én.
De Désiré azt mondta: nem, nem!
Bá-bá-bá-bántam már, hogy azt mondtam, hogy énekeljünk, ezért
azt mondtam: hát mit csináljunk?
Mi-mi-mi-mi... mi a francot csináljunk?
Akkor az Antoine azt mondta, hogy menjünk fel az Icához, de ez se
tetszett senkinek.
Akkor én megint azt mondtam, hogy: Énekeljünk!
De nem akartak.
Na jó, elváltunk.
Én csak mentem az utcán,
és azt mondtam magamban: tü-tü-tü-tü…
Ők meg csak távolodtak, és én hallottam, hogy
azt mondják magukban: tü-tü-tü-tü…
Olyan gyönyörű dallamok voltak.
