Ennek a dalnak egy rövidebb változata már megjelent a Fehér babák takarodója című lemezen, a teljes verzió azonban az Utóirat című albumon hangzik el először:
Sorok fehér papíron,
egymás alá kiírom,
régi betűvető,
csak eddig üzengető.
Utolsó kéziratként,
rád bízom, hogy mi történt,
még egy utóirat,
a pontosság miatt.
Csak még egy utóirat,
csupán a pontosság miatt,
és máris zárom én,
az összes levelem, Irén.
Csak még egy utóirat,
amiben közlöm, hogy mindenki szétszaladt,
hogy próbáljunk most szerteszét,
ki-ki magának szerencsét.
Micsoda egy utóirat,
amiben mindenki szétszaladt,
tintánk egyre fogy,
betűink dülöngélnek, Irén.
De a pontosság miatt,
közlöm, hogy szétszakadt,
az egynek tűnt egész,
és most minden résznek hátra arc.
Itt hagyjuk egymást, Irén,
mitőlünk búcsúzom én,
ha voltunk együtt valaha,
akkor ez az együtt utóirata.
És ha már ez utóirat,
hát legyünk csak pontosak:
egymásnak hátra arc következik,
valami pontos terv szerint.
Hát ennyi az utóirat,
pusztán a pontosság miatt,
és máris zárom én,
az összes levelem, Irén.