Szőke volt, aztán barna lett,
a haja megsötétedett,
'964 legelején,
pontosan tíz évvel mielőtt megismertem én.
'64 történelmi év:
ő elveszti szüzességét,
aztán adminisztrátor lesz,
s Kovács B. Istvánnal egy rövid viszonyba kezd.
Még tíz év, míg hozzám eljutott,
s mellettem szépen lehorgonyozott.
Még tíz év, míg hozzám elkeveredett,
s mellettem szépen horgonyt vethetett.
'66 válságos év:
ő titokban megszüli gyermekét,
az apa Gál Ferenc volt,
disszidált akkortájt, s a szülésről nem is tudott.
'67 végzetes év:
temetnie kell gyermekét,
a sírnál mellette áll,
a legelső férje, jó férfi, magyar tanár.
Még hét év, míg hozzám eljutott,
s mellettem szépen lehorgonyozott.
Még hét év, míg hozzám elkeveredett,
s mellettem szépen horgonyt vethetett.
'68 talányos év:
ő hűtlen lesz, ki tudja miképp,
egy este sokat ivott,
és szegény férje rosszkor benyitott.
S eljött a '70-es év,
mely évben ő elveszti fejét,
az élet sós ízű lesz,
ő egyedül él, és angol órákat vesz.
Még négy év, míg hozzám eljutott,
s mellettem szépen lehorgonyozott.
Még négy év, míg hozzám elkeveredett,
s mellettem szépen horgonyt vethetett.
Álmos, hosszú év '71,
ez évben nyugatra megy,
egy ideig úgy van, hogy kint marad,
de rosszat álmodik, hazajön, s itt órákat ad.
A '74-es évben jöttem én,
ő szép volt még, de már szerény,
mögöttem is volt már ez, az,
több vagyunk azért egymásnak, nem csak vigasz.
Szőke volt, aztán barna lett,
míg '74-ben hozzám keveredett,
a haja megsötétedett,
míg mellettem ő horgonyt vethetett.
Élünk hát csendeskén, s megvagyunk,
s azt mondjuk egymásnak:
"révben vagyunk."
Élünk hát csendeskén, s megvagyunk,
s azt mondjuk egymásnak:
"révben vagyunk."