Remegnek a, remegnek a holdból szálló fényhullámok
átjárják az őrült várost,
Remegnek a, remegnek a fényhullámok rángatják a
káprázódó kristályhálót.
Remegnek a, remegnek a kőben járó, vízben járó
körben járó szellemtáncok,
Beleremeg, beleremeg minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.
Héj, héj.
Éjszakánknak, éjszakánknak holdfényjárta mély kútjában
szertevibráló fényhártyája.
Szikrát szór a, szikrát szór az ember szemébe, állat szemébe,
káoszt varázsol a forma helyébe.
Szétszórja a, szétszórja a szempont szabályát, az ész logikáját,
hitmagyarázó szó mágiáját.
Beleremeg, beleremeg minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.
Semmi sincs már, mint volt régen, mégis kísért a múlt fényében
minden elmúltak szellemképe.
Remegnek a, remegnek a fényhullámok rángatják a
káprázódó kristályhálót.
Létfenntartó látszatok közt csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok képe.
Haj, haj.