Hej, Salgótarján új állomásán
kinéztem az expresszből,
és meghibbantam pillanat alatt,
miattad, mert téged láttalak.
Jaj, Salgótarján új állomásán
ott álltál te két gyermekkel
és férjeddel, mint családi kép,
minek Tarján képzi keretét.
Letéptem a fülkeablakot, és a neved kiabáltam ott,
ellöktem a feleségemet, ki lefogott és nem engedett.
Nem hallottál, de érzésem szerint
csak én járhattam fejedben megint.
A síp szólt, a síp, a kés így hasít,
és az expressz mozdította
sok-sok lomha, súlyos kerekét
és a családi kép keretét.
A síp, mint a kés, mint elrendelés
kivágott a képből engem,
s férjed feszített a helyemen
a Tarján által képzett kereten.
Sírtál egykor, hogy maradjak itt,
ám a vágyam messzi földre vitt.
Elhagytalak, s Tarján városát,
sípszó űzött, várt a nagyvilág.
Nógrád helyett Komárom megye,
így lett végül létem kerete.
Komárom megye, nőm szülőhelye,
szállt az expressz, vitt el tőled,
így törtem át Tarján keretét,
Komáromban várt családi kép.
A tág nagyvilág várt, várva várt,
így hagytalak magad, téged
és elmentem, mert nagy volt a tét,
választottam Komárom megyét,
választottam Komárom megyét,
választottam Komárom megyét.