Polka

Dalszöveg 

Így járják most a lengyelek,
a csehek tápászkodnak,
magyarok hetykén ugranak,
hóráznak románok.

Kavarog bőszen kocsmagőz,
Julcsa meg Mariska,
márványban Habsburg nagybajusz
megrepedt a kripta.

Szaporán, szaporán lengyelek,
bőszebben románok,
magyarok ugrani, ugrani még,
szidják az anyátok.

Koló, kujavják, nagybotos,
kisbotos és a vesszős,
cigányoknak meg a rókatánc,
vigadós és kesergős.

Ukránok, ruszinok és zsidók,
vendek plusz a szászok,
zsidózzák egymást nagyheves
bulgárok, albánok.

Járják a csizmák, bocskorok,
porzik a, porzik a padló,
ablakon betolva szép fejét
bámul egy fehér ló.

Hogy járják most a lengyelek,
a ló csak ámul-bámul,
különös ló ez: ért csehül,
szerbül és románul.

Sörényén alvad a régi vér,
csüd meg szügy piszokban,
kantárja díszes, de az orosz
keze nyoma ott van,

Szlovén az istráng, török a nyereg,
horvát a zablája,
lengyel a kengyel,
de az orosz szoktatta kantárra.

Járják a csizmák, bocskorok,
porzik a, porzik a padló,
látván ezt megnyitja szép fejét,
így szól a fehér ló:

Táncosok, táncosok jó urak,
állok szolgálatra,
véget ér lassan majd a bál,
ki ül a hátamra?

Hajnal, a hajnal, a pitymallat,
fényében várok fehéren,
pattanjon hátamra az, ki bír,
szálljon innen vélem.

Porzik a padló, nyerít a ló,
ez a bál készületlen,
hajnali fényben, ha szól a kakas,
ki ül majd fent a nyeregben?

Kiben lesz erő, az az erő,
felhágni, fel a nyeregbe,
románok-rácok, cseh-magyarok,
kivel is szálljak mennybe?

Itt van a hajnal, táncosok,
tűhajnal szúr a szembe,
elvinne titeket, szállna a ló,
ki bír majd fel a nyeregbe?

Hova is, hova is, táncosok,
kérném a célját az útnak,
köztetek egy is mondja meg,
és az égbe juthat.