Kar: Mutasd, mutasd az arcodat,
no mondd meg szépen, hogy ki vagy, na halljuk, hogy ki vagy.
Miért hogy rejted arcodat,
na miért nem tudjuk, hogy ki vagy, te rejtélyes alak.
Alak: Nevemet én nem is tudom,
csak itten táncolok,
valaki mondja meg, jó urak,
hogy én ki is vagyok.
Magamról annyit mondhatok,
azonkívül, hogy táncolok, túrok, földet túrok.
Kar: A földet túrja s táncol ez,
már rémlik az, hogy ez ki lesz, e rejtélyes alak.
Egy pillanat, s eszembe jut,
megvan a név, megvan fiúk, ez a magyar paraszt.
Alak: Lehet az is, nem is tudom,
csak itten megvagyok,
köszönöm szépen, jó urak,
hogy névhez is jutok,
nevem is van és táncolok,
azonkívül földet túrok, na jó, paraszt vagyok.
Kar: No lám, bevallja s táncol is,
szintvalló bűnös, kis hamis paraszt, magyar paraszt.
Hittétek volna, kedvesim,
hogy el nem emészti őt a kín, e bűnös bamba faszt.
Alak: Kegyelem nékem, nem is tudom,
nem is tudom, mi lesz,
a földet túrom, gányolom,
kivégez plusz a stressz,
plusz tízévenként rám mutat
egy újabb kéz, és szól a hang: bűnös vagy, mert paraszt.
Kar: Már azt hittük, nem létezik,
de lám táncol és túr ez itt, e gaz magyar paraszt.
Földműves ő és táncoló,
még létező, mint látható, és gaz, mint látjuk azt.
Alak: Etetem őket, plusz a tánc, plusz én vagyok magyar,
plusz még utálnak némileg, csak tudnám, miért a baj,
de végre megvan a nevem, eddig nem mondta senki sem,
nevem: magyar paraszt,
nevem: paraszt magyar.