Nincsen más

Nincsen más ebben a dalban,
nincsen más, csak egy utca,
ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.

A délelőtt, mikor – gondoltam –
az ablakon kihajítom
Évát, aki a hallban
csomagolt piszkos ruhát.

És kiabált, és kiabáltam,
és zörgött kint végig az utcán
a villamos, már nem is tudnám,
hogyan is volt azután.

Az ablakon – csak ennyi biztos –
az ablakon kikönyököltem,
és magamban így könyörögtem:
adj Uram másik lakást.

Hát nincsen más ebben a dalban,
csak egy hőhullám harmadik napja,
és Éva, és még egy utca,
és még egy délelőtt.

Hát nincsen más ebben a dalban,
nincsen más, csak egy utca,
ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.