Rabarabaraba...
Elég volt, többé nem szabad,
ne állítsatok szobrokat,
a meglévők is tűnjenek,
remek, remek.
Ami a földből kimered,
azok most mind-mind tűnjenek,
lapos lapályon élhetünk,
úgy kell nekünk.
Rabarabaraba...
Ami a múltat illeti,
ne is feleljünk már neki,
ha már meg nem felelhetünk,
eltűnt, letűnt.
Namár most itt van a jelen,
ebből már szobor nem terem,
egyetlen név fönt nem marad,
giling-galang.
Akárki már kikezdhető,
mindenki kirekeszthető,
mindenki elfelejtve lesz,
erre kereszt.
Rabarabaraba...
Na és most csak nézzük a jövőt,
nem oly nagy rajta már a köd,
egy-két kiálló lesz talán,
talán, hazám.
Dédunokák tán szobranak,
ám hogyan néznek ők ki majd,
innen az nem képzelhető,
a jövő tető.
Rabarabaraba...
Emlékszel, öreg pajtás, régi mesékre,
mert, hogyha nem emlékszel, hát akkor én se,
itt van a régi dudám, lámpám, vészfékem,
hátulról nézd meg anyád, nem láttad régen,
én most már haza megyek, úgy elfáradtam,
hogy engem nem látsz többet, legföljebb holtan.
Ribiribiribiribi....