Műcsarnok

Este van már, este van,
minden madár festve van,
még fészkük is festett fészek.

Este van már, este van,
még az ég is festve van,
én magam is festett vagyok, no lám.

Én a képről lenézek,
egy megfestett legénynek,
festékszeme min akadhat meg?

Nézek festék szememmel,
és megfestett eszemmel
jól megfestett gondolataim vannak.

Hátam mögött almafák,
én vagyok az ifjúság:
egy tájképből hangulatos rész.

Jól megfestett engemet
már valaki, s kerteket,
városokat pingált énmögém, no lám.

Tájképen ki víg vagyok,
édes üdvözlés vagyok,
festett lévén, mit tehetnék mást:

Hát én vagyok a hetvenes
évek ifja ki nem leszek,
úgysem más, csak víg, elégedett, festett.