A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában
kicsike gyermek elszalad,
a gyermek elszalad.
Ülnek a hűvös csillagon,
valakik, s nézik ezt.
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.
Ülnek a hűvös csillagon,
nézik a hűvös Istenek,
kicsike gyermek elszalad,
a képzelet szálfái közt.
Meg a tények bozótjában
fut el a kisgyerek
nézik a hűvös Istenek:
élnek az emberek.
Ülnek a hűvös csillagon
néznek a hűvös Istenek
engem, ki állok éppen itt
s mondok egy éneket.
A képzelet szálfái közt,
s a tények bozótjában,
kicsike gyermek elszalad,
nézik az Istenek.
Nézik, hogy állok mostan itt,
s mondok egy éneket.
Valahol hűvös csillagon
ülnek az Istenek,
néznek, néznek, néznek vak szemekkel.
Meztelen gyermek elszalad
a tények tüskéi közt
szanaszét tépi rajta bőrt,
nézik az Istenek.
néznek, néznek, nézik nagy szemekkel.
A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában,
kicsike gyermek elszalad,
a gyermek elszalad.
Ülnek a hűvös csillagon,
valakik, s nézik ezt.
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.