A képzelet szálfái közt

Dalszöveg 

A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában
kicsike gyermek elszalad,
a gyermek elszalad.

Ülnek a hűvös csillagon,
valakik, s nézik ezt.
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.

Ülnek a hűvös csillagon,
nézik a hűvös Istenek,
kicsike gyermek elszalad,
a képzelet szálfái közt.

Meg a tények bozótjában
fut el a kisgyerek
nézik a hűvös Istenek:
élnek az emberek.

Ülnek a hűvös csillagon
néznek a hűvös Istenek
engem, ki állok éppen itt
s mondok egy éneket.

A képzelet szálfái közt,
s a tények bozótjában,
kicsike gyermek elszalad,
nézik az Istenek.

Nézik, hogy állok mostan itt,
s mondok egy éneket.
Valahol hűvös csillagon
ülnek az Istenek,
néznek, néznek, néznek vak szemekkel.

Meztelen gyermek elszalad
a tények tüskéi közt
szanaszét tépi rajta bőrt,
nézik az Istenek.
néznek, néznek, nézik nagy szemekkel.

A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában,
kicsike gyermek elszalad,
a gyermek elszalad.

Ülnek a hűvös csillagon,
valakik, s nézik ezt.
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.